Zsálya és a ......

.........még pirkadt mikor elégedett mosollyal ébredtem, mellettem pihent a lányom s a másik oldalamon a Férfi, kinek bőre illatából mélyet szippantottam s nesztelenül  a konyhában teához való vizet forraltam...már az asztalon gőzölgött a rózsaszirmos teakeverék, mikor ismerős - erős tenyér simította végig a hátam...szeretem ezeket a hajnalokat, mert az a pár perc, amit együtt töltünk csendben, az többet ér minden feleslegesen kimondott szónál, mert elég, ha csak egymás szemébe nézünk vagy épp megérintjük a másikat. Ma is szereti selymes bőröm, ma is hisz bennem és ma is engem ölel szabadon, mert szabadságunk ajándék........

az erkélyen az üvegedényben kopogott az eső s álmomból riadtan ébredtem, mellettem a lányom feküdt, de az ágy másik oldala üres...

be kell vallanom évek óta szerelmes vagyok mindenbe, akkor kezdődött mikor Alma eljött hozzám, ez egy olyan érzés, mely megtanít őszintén, feltételek nélkül szeretni, úgy, hogy közben nem válsz áldozattá - mártírrá és csak adsz s nem érted miért nem kell ez a másik nemnek?

 Pár nappal ezelőtt egy nagy kereszteződés zebráján az egyik fehér csíkra letekintve megpillantottam egy szívet. Megköszöntem és magamhoz vettem s most megmutatom nektek is. Fából született.

Egy téglakerítés végig simítása, egy falevél szemügyrevétele, a szél játéka, a madarak szárnysuhanása az égen ugyanakkora örömet tud okozni számomra, mint megölelni valakit. A különbség csak annyi, ha A Férfit ölelem olyan finom szeretettel teszem ezt, melyben jó elveszni.

Úgy elvesznék már, de úgy, hogy közben Magam maradhatok, csak néha elgyengülni, nem akarni küzdeni, úgy sírni nem elbújva csak a boldogságtól.

Az elmúlt évek alatt nyitottam, ŐsBizodAlmam van az Emberekben s mindazok ellenére amit megéltem, mert meg kellett élnem - amit el tudok fogadni, engem még mindig elvarázsolnak az Emberek, a Férfiak különösen s minden egyes közeledésre mosoly a válaszom. Minden kedves szóra kedves szó a válaszom. Minden érintésre, érintés a válaszom.
Élettelen a játszma, a korlát, a számonkérés, az önsajnálat táptalaja láthatatlanul telt meg élettel s megértéssel. Ezáltal lecsupaszítva az Ember kerül előtérbe úgy, ahogy Van, együtt a bolondságaival, az érzelmeivel, az esetlenségével. A Lelket finom - selymes lepel takarja s mikor fel - fellibben a lepel s egy - egy Lélek alákucorodik az csodálatos.

Évekig bántottam magam, hogy nem vagyok elég, nem vagyok jó, nem kellek senkinek, ezért dolgoztam magamon, régen futó programokat írtam felül, sérelmeket, fájdalmakat engedtem el s lettem az ki tükörbe nézve még sosem találkozott tekintetével, vagyis igen, de sokszor fájt.

Reggel mikor már éreztem az eső illatát, tudtam, hogy újra egy újabb szembesülés jött el, estére a tisztító eső, feltöltött, lemosta 36 év porát

és megéreztem, hogy készen állok a szerelemre,
készen állok, hogy szeressenek,
készen állok, hogy szeressek...
készen állok..s hét év magánya egy szép álommal kezdődött,
hiszek a csodákba, mert az egész lét egy csoda,
CsodÁlOmm.....