A főzés, mint alkotás....vegánságom története kendőzetlenül (II. rész)

"Markolsz, ragaszkodsz, vágysz az elérhetetlen után.
Folyóvíz, benne az Íz, mely visz s néha vész az Ész.
Folyóvíz eledelt adó, csendesen áramló, viharban vészesen hullámzó.
Szálljon az a Mantra: Ember Szabad Vagy."
(Le Sauge - Zsálya)

Annak idején természetes volt, hogy folyóparton éltem, amikor láttam mikor vihar van, hogyha most a vízben lennék, akkor úgy törne kettőbe, mint, ahogy hajtja le a szél a nádat a vízfelszínhez: mélyen, sokáig lent tartva.

Tisztelem a Természetet.


Látom, milyen nélkülözésben Él - Létezik, köszönhetően a Változásnak. Ebben a változásban a környezeti hatások számottevőek és az emberek fogyasztása is jelentős, de, a Természet ciklikusan változik, saját természetes ritmusának megfelelően, - melyet a külső tényezők gyorsíthatnak.
Úgy érzem, ez történik most.
Sokan vagyunk, sokfelé, sokfélék, s ránehézkedik még egy extra "felpörgetett idejű" kizárólag a kényelmünket szolgáló lehetőséggel, mely nem kényelmet ad, - hanem vegzálást: megszünnek az érzések, kiszolgáltatottak, szürkék, befolyásolhatóakká válunk, míg a fotelt el nem hagyjuk.
A fotel a körültekintés, az önzőségünk megfigyelése, a miértekre adott válaszok sokasága, az emberekkel való viszonyunk, a belső világunk, amely sugárzik rólunk  - KiÁrad, szavakban, tettekben, mozdulatokban s mindenben, mely megszületik, hiszen minket, magunkat tükröz.

Az ételeim így készülnek.
Én csak ráhangolódom a kezem ügyébe került alapanyagokra és átadom magam, mint az élet minden más területén.
Megélem a pillanat varázsát, felhúzom a forrásból és mindenféle akarás nélkül elkészítem - megalkotom a magam lehetőségeihez mérten.

Vannak ételek, amelyeket tálalás után nem is fogyasztok el, mert tele van számomra azzal a szépséggel, amelyet a békés - harmonikus együttélésben élek meg. Minden érzelmi állapot az ízekben tükröződik, az állagokban jelenik meg, - néha lágy, máskor keményebb, ropogós kivitelben.

Az ételek beszerzési helye, olyan termelőktől történik, akik nagy gondot fordítanak a Természetközeli, Permakultúrás, Bio vagy vegyszermentes termelésben.
Belátták, hogy a föld teljes kizsarolása olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, melynek kezdeti stációi már érezhetőek.
Ilyenkor úgy érzem, azok, akik már nyitottak a világ dolgaira, mert bele tudják helyezni magukat és kollektív felelősséget tudnak vállalni, azzal, ahogy az élet mindennapos dolgait, rutinjait megélik - kell tudniuk azt is, hogy minden mindennel összefügg.
Honnan vásárolok, mit fogyasztok, kikkel alakítok ki kapcsolatot, hogyan tudom mérsékelni a pazarlást, hogyan válok képessé adni másoknak, figyelni a körülöttem lévő folyamatokat, melyben az Én, csak egy kicsi Egész, de fontos része minden történésnek.

Általánosan írok ezekről, mert virtuálisan a platformokon megjelenő leírt, de nem hangsúlyozott dolgokban mind a kettő - vagy akár számtalan - értelmezhető változat benne rejlik és talán a személyes találkozókon, beszélgetésekben van lehetőség a másik ember igényeinek megismerésére, hiszen nem lehet ráhúzni egy "minőséget" mindenkire.
Sokan komfortzónás kibillenésnek hívják, azt, ami mások számára már természetes, az átmeneti időszak az, amelybe színt, ízeket, élményeket választásokat tudunk megmutatni.

Vegánként van egy vonal, amelyet nagyon magaménak érzek, és az elmúlt időszakban több  cikkel is találkoztam a világ minden tájáról, tehát nem egyedi, amit gondolok:

Nagyon jó lenne, ha megértenénk azt hogy az élelmiszer városba érkezése, a folyamatok, melyeken keresztül mennek, a termelők, akik csak a profitorientáltságban hisznek, nem Egészségesek.
Az lenne az Egészséges, ha a város környékén élő emberek, akik évszázados "tudást "birtokolnak, az általuk előállított - a társadalomra és a benne élő emberekre a legkevesebb "ártalmas anyaggal" táplálnák a lakosságot, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha kivonják magukat a ma már oly divatos Logisztika alól, és annyit termelnek, amelyre szüksége van frissen a városban és körülötte élőknek.
Ma nem ez megy: termelünk, vásárolunk, fogyasztunk, pazarlunk.

Vegánként a vegánságról írok, nem vegzálok senkit a különböző étkezési szokásai miatt, ezért arra szeretnék rávilágítani, hogy a felelősség, mely nem teher megoszthatóvá válik, minél több minden érint meg minket, és ez is mindenkinél változó; nem vagyunk ugyanolyan szociálisan érzékenyek a minket körülvévő folyamatokra.
És ez így van rendjén <3.

A harmadik rész már a Májusi Tavaszi báj nevű asztalomon lesz elhelyezve....hamarosan hozom....
köszönöm, hogy olvasol....Béke, Tudatosság, Szerelem Mindenben