Kényszerek szekere

A pillanatok, melyek nem kényszeresek

s a szekér, melyen számtalan kényszert cipelünk,

de minek?

......

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha kiéltem magam az egyedüllétben akkor majd jön a Férfi.
Nem értettem.
Én nem kiélem ebben magam, hanem ebben vagyok és már rég nem keresek, de mindig örülök, ha találkozom valakivel, mert szeretem az embereket.
Vagy csak örülök, hogy valakit érdeklek?
Miért kell, hogy érdekeljen, hogy kit érdekel az, hogy mi van velem?
Annyira vicces ez a program, amit valószínű elég régóta cipelek magammal, hogy abban a pillanatban, ott, megértettem, hogy én tényleg ragaszkodom. Nem függően, erőszakosan, de, mint egy élőlény, akire simogatóan hatnak a beszélgetések, csendesítőek a közös percek s ezek bélyegezhetetlen kapcsolódások. Nem a szerelem, a görcsös akarás a másikhoz, a játszmákkal teli kommunikáció az irányítója, hanem a megélt jelen.
A pillanat.
Pillanatokat élek meg, érzek, gazdagodom általa, s csak az Ember nem marad meg ezekben az értékekben.

Terítéken az emberi kapcsolatok.


Nem tudok szándékosan nem az lenni aki vagyok, hogy kényszerek szülte megfelelési hálómban magamnak szőjjem az akarásokat, csak hogy legyen valami, ami nem is fénylik, s a legfontosabb nem igaz.

Szekerem terhét le - leteszem, s megdermednek, mint kövek.

Kényszerek, ismerjük a sajátjainkat vagy csak a másé az, ami által könnyen, már - már hobbi szinten ítélkezünk, bírálunk?

A traumák nem múlnak el, a részeddé válnak.
A rajtvonal ugyanaz, a skálán, melyen a magabiztosság, önbizalom és hasonló minőségek vannak különböző színekkel, nem ugyanazt a függvényt fogják mutatni.
Ami jó.
Ennek örülhetek.

S van egy mélységi mutató is, mely ezekhez kapcsolódik a belső út, mely viszont nem egyenesen arányos a biztonságos léttel. A biztonsági zónára kerültek, az ebben megélt állapotokban bár lassabban haladnak és kevésbé tetszetős a külső szemlélőnek, ezek nem szándékosak, de a Férfiak kifejezetten jól működő radarként fogják ezeket. De nem is direkt kergetem azokat a kényszereket, amelyek alapvetően rám ragadva, beterítenek, mert nem is tudok róluk.
De ha már felismerem megfordul a kerék, a rogyadozó szekér kereke hajtásról - hajtásra súlyoktól mentesen halad tovább útján, melyen még megannyi akadály fogja lassítani, ha annak ideje.

Tehát mielőtt a kerék kidurran, oda akarok kilyukadni, hogy megnyugodtam. Mindig nyugodt voltam, csak a belső ismeretlen bélyegek ragacsának egy részét most sikerült végre lekaparnom magamról, fájdalmak, félelmek közepette, mely építően hatott rám.

Van hangom

de, valójában nincs más, csak a Csend mely Rend,
tükörbe nézés, kiszakadás élmény, mikor lecsupaszítod magad s meglátod azt, aki arra várt, aki Te, Te Magad Vagy, ha a cirkuszból kiszállsz, a betanult modellekről hamar kiderül, hogy nem működőek, az előre felépített tervekről kiderül, hogy üresek...de Magad ott maradsz s az egyedüllét már nem álarc mögé bújtatt gyöngy, hanem maga a fénylő gyöngy, melyet te fűzöl.....s helyettem a gyöngyök mesélik tovább eme történeteket...

Engedd, hogy Zsálya megfőzzön. Alkotok, Ételeket készítek s nagyon élvezem.