Van amikor.....

Van amikor, a fényből nézve mindent árnyékban látunk, sötétebben, kontrasztosabban, a távoli dolgok pedig elmosódva a homályba vesznek....

A Lét szinpadán, ahol a jelenetek éppen Most játszódnak, a szereplők ugyanolyanok, mint bármelyik korban, csak a ruha más rajtuk és más eszközök állnak rendelkezésükre.
Emberileg ugyanazokkal a jellemzőkkel vagyunk felruházva, van ami emel minket s van ami lehúz.
Vannak kapcsolatok, melyek kikerülhetetlenek, ha hisszük, hogy már lehetett közünk egymáshoz előző életeinkben, hiszen az Ember nem csak egy Életet Él.
Születésünk pillanatában magunkkal hozunk, kapunk alapvető jellemvonásokat, majd tapasztalásunkból kifolyólag újabb dolgokkal gyarapszunk, ezen hármas anyag összegyúrása kíséri végig létünket, megnyilatkozásainkat. Ezek között van mivel nehezen barátkozunk meg s állandóan mások számára igyekszünk megváltozni, hogy elfogadhatóbbak legyünk, van amelyek segítenek minket életszakaszokban s előfordul, hogy olyan programok futnak bennünk, melyek felismerésekkor szeretnénk tőlük megválni. Bármilyen vonásról is legyen szó, tudnunk kell, hogy mind minket szolgál, melyek által kerekebben élhetünk. Nincs jó vagy rossz jellemvonás, mások mondják csak, hogy ez rossz, vagy ez jó benned, de magamban tudnom kell, tisztában kell vele lennem, hogy ez én vagyok.
Én vagyok mindaddig, míg nem akarok már lenni, míg nem akarok beletagozódni, belesimulni a mások által nagy egésznek hitt illúzióba, ahol már nem divat az őszinteség, hatalmas az ármány és az ártás.
Azt mondják a nagy ezo  - spiritől elvakult magukat szellemileg fölöttesebbnek vélő emberek, hiszen ez tükör...azért bánt ez téged, mert benned van. Elgondolkoztam rajta bevallom, de csíráját sem találom ezeknek. Azt gondolom tanulási lépcsők vannak, sok mindennel találkoztam 36 évemben itt, és tudom, hogy sok mindent hoztam is magammal, azért kell találkoznom mindezzel ami mostanában teljesen megborít, csalódást okoz, fáj, mert meg kell tanulnom elfogadnom, mert én mindenkiről azt feltételezem ami bennem él, s mikor mással találkozom, azt nem értem.
Nem értem, hogy nem látják a sok ártó szándékot, hogy nem érzik, ha bántanak embereket, azzal, ahogy viselkednek, azzal, ahogy beszélnek velük.
Nem értem miért nem lehet mindent megbeszélni, miért nem lehet mindenről beszélni, miért kell a hanyag, felszínes, semmitmondó dolgokra koncentrálni. Tudom, tudom, mert mindenki mást tapasztal, mindenki másért fontos ezen a Földön, ami Most van.

Egyre kevesebb emberrel tudok beszélni sallangmentesen, őszintén, úgy, hogy tudom a belső fejlődés átadása, a felismerések közös boncolgatása és majd mindennek a gyümölcse közös lesz.

Úgy érzem kevés vagyok, úgy érzem semmi sem működik, úgy érzem magányom egyre mélyebb, a víz már nem ragyogóan kék, hanem mélységéből fakadóan egyre sötétebb, bár mindig látom a Napot tükröződni a vízfelszínen, segítő kezet kevesek nyújtanak, kevesen mernek ebbe a sötét folyóba belenyúlni, pedig csak a folyó sötét. Nem félek a sötétbe merészkedni s felhozni egy - egy lélegzetvételnyi idő alatt olyan ládába zárt kincseket, melyek kulcsa nálam van, de ahhoz mélyre kell merüljek.
Mindenki mindig egyedül van, mindenki mindig egyedül él át mindent, egyedül születik s egyedül hal meg, egyedül tombol az éjszakában a szoba padlóján, egyedül nevet önmaga esetlenségén.
Tudom.
Tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt magával.
Tudom, hogy mindenki maga haladására hajtva a vizet saját malmában, s ha folyamatosan őröl, az folyamatos belső munkát igényel.

Úgy érzem, hogy már nem divat figyelni a másikra, nem divat fogadni a szeretetet, hogyan is tudná azt a másik, ha önmagával szemben is szeretetlen, ha azt gondolja, hogy a szeretet mögött valamilyen érdek húzódik, valamilyen feltétel.
Lassan már szégyellnivaló, ha érzékeny vagy, ha együtt érzel, ha történetet mesélsz, ha alkotsz, mert nem azt látják benne, hogy Ez belőled árad, hanem azonnal elkezdődik a kritizálás, a hogyan is csinálnád Te jobban, a miért nem működik jól, dehát ilyenkor csak másodlagos minden, elsődleges az hogy Teremtő erőd által több kézzel fogható dologban megnyilvánulsz, mely simogató léleknek - szellemnek.

Én már olyan Nő vagyok, aki engedi, hogy a szél ágaival játsszon, ha tomboló vihar törne derékba, inkább már lehajolok, alázatosan, ágaimmal minden bennem lévő érzelemmel a külső világhoz kapcsolódom, de hozzám kevesen kapcsolódnak.

Az ízek azért ilyenkor is bennem élnek, mert nem most születtek bennem ezért meghalni sem tudnak, még akkor sem, ha csak parázslik bennem az élet, mert egy - egy szikra, lehelet, mindig Égig érő lángot varázsol, melynek fénye újra bevilágít a legrejtettebb zugokba is.

Jó fejlődést kívánok, mélyre tekintést, őszinteséget.

Epizódok

Nő vagyok.
Milyen Nő vagyok?
Amikor megszületünk hozunk magunkkal valamit - jellemvonásokat, adottságot, tanulunk a fejlődésünk során, közben történnek olyan helyzetek, esetek, amelyek krízist okoznak, - feldolgozásuk időbe telik, de vannak, akik sosem tudják feldolgozni, így bármit is hoztunk magunkkal és bármennyire is mondják, hogy szabad akaratunkból vállalunk fel feladatokat, az addig hömpölygő - változó folyamatok teljesen más mederbe terelik a folyót - ami akár lehetek én is, a Nő.

Vegyük azt a példát, hogy bár túl estem a saját vállalásaim nagy részén, amelyekből egészségesen ki tudtam jönni, mégis, mintha örök bélyegként láthatatlanul megjelenne egy - egy mozdulatomban, mondatokba foglalt szavakba, pedig én nem vagyok Férfi gyűlölő.

Szeretem a Férfiakat, azokat a Férfiakat - akik Emberek is egyben és Emberként - Nőként fogadnak.
Nem szeretem azokat a Férfiakat, akik "használati tárgyként", szexuális eszközként, leuralható egyénként, megszégyeníthető személyként  tekintenek rám és szavaikkal, majd tetteikkel is erőszakos útra terelik saját akarati megnyilvánulásukat, csak, hogy tudjam hol a helyem.


De hogyan is tudnám, hogy milyen a Férfi, mikor még önmagam sem tudom mi a Nő, pedig elvileg annak dobtak le ide ebbe a káosztól átitatott szinházba, amit úgy hívnak Lét.


Sokszor úgy érzem, főleg így visszagondolva mondjuk csak erre az évre, hogy epizódokban vagyok.
Önmagammal és más Emberekkel, akiknek többségük már Férfi.
Azért írom ezt, mert vannak Férfiak akik azok szeretnének lenni és bele- belefutnak a bizonyításba, és görcsösen férfiaskodnak, mely erőssen érezhető a tetteiken, a kommunikációjukon.
Vannak viszont Férfiak, akik egyértelműen magukon viselik tetteikben, szavaikban is azt, hogy Férfiak, nincs szükségük malőrök sokaságára, álarcokra, nem akarnak nekünk bizonyítani csak vannak.

36 évesen egyedül egy majd 7 éves kislánnyal, misszióim, vállalásaim közepette néha igen nagy szükségem van Férfiakra, de olyan önprogramozásokban voltam eddig, amelyek nem engedték, hogy bárkit is megszelídítsek, közben pedig én szelídültem, már nem vagyok szilaj csikó, nem vagyok tomboló orkán, mert feldolgoztam, megértettem mindent s vágyom az ölelésre. De nem fájdalmas vágyakozás ez és nem kell engem sajnálni, hogy egyedül vagyok 2009 Április 21. - e óta, azért van ez, mert ez alatt az idő alatt volt lehetőségem tanulni - megismerni önmagam és kilépni az addigi összerombolt Én tudatból.
Új fejezetet nyitottam 2016 - ban.
Izgalmas részek pörögtek a vetítővásznon, ahol néha fő - néha mellékszereplő voltam vagy csak statiszta.


Eljátszottam már mindent, mit lehetett:
- voltam megalázott, összetört, zaklatott, szerelmes, meg nem értett, vágyakozó.

Én már csak Nő szeretnék lenni. Nem szégyellni, nem magyarázkodni a tetteimet.
Már nem bántom magam, hogy miért nem voltam jó azoknak a Férfiaknak, akikkel ebben az évben kapcsolatot teremtettem. Elfogadom, hogy nem Őket szánta nekem az Ég. El tudom fogadni, de közben kérdéseim vannak, de csak azért, hogy jobban megismerhessem MagaM.
Már ki merem mutatni, ha valami fáj, szóvá tudom tenni, ha valami nem tetszik, ha valamire igényem van azt mondom.

Azok a Nők, akik otthonról hozták a példát, amiről sokszor nem mondták meg, hogy követendő e vagy sem, de ott volt és megtörtént a másolás amikor kiderül, hogy le kellene tenni, mert nem azonosíthatjuk magunkat egy másik ember által megélt tapasztalással, akkor felborul minden "dogma". Újabb alapszabályok kerülnek lefektetésre.

Az első szabály: felfedni azt a Nőt, aki még nem bújt ki belőlem, de már meg - megmutatja különböző arcait
A második szabály: megnézni, hogy zavar e valami a többi Nőben, ítélkezek e, ha igen mely dolgokban, mert valószínű azzal dolgom van
A harmadik szabály: megengedni olyan dolgokat magamnak, amelyeket eddig csak "korlátoltságom" miatt nem éltem meg
A negyedik szabály: leszarni magasról, ki mit mond, az nem engem minősít, hanem azt aki mondja és én nem az vagyok, aminek látnak s ha nem érdekel mit látnak, akkor nem is foglalkozom velük. "Mások véleménye rólunk csak bennünk létezik." (Kaczvinszky J.)
Az ötödik szabály: ne minden áron segítsek, vannak fontossági sorrendek, s nem jó mindenáron csak adni. "Az önzetlenség is önzőség." (Kaczvinszky J.) tanulj meg nemet mondani
A hatodik szabály, hogy a Hetedik Te Magad Légy. Bújj, ki a bábból, repülj - szárnyalj, éld meg a pillanatokat, fogadd az Úton veled haladókat, engedd el őket, ha végeztetek.

Jelenleg két Férfi van az életemben:
- az egyik aki küzd a férfiasságával és nem tudja, hogy mit jelent nekem
- a másik aki Férfi, s akit nagyon tudnék szeretni, de nem én vagyok az a Nő, Aki....

De hajnalban Őket is elengedtem.

S akik ebben az évben kapcsolódtak hozzám, azokért hálás vagyok, mert gyorstalpalón kellett megtanulnom kegyetlen törvényeket, amelyeket nem én írtam, hanem kiszolgáltatottan csak elém tárták.
Köszönöm.

Egy dologgal viszont még mindig "küzdök", hogy úgy érzem magam, mint ez a szétrágott gránátalma, véresen, eldobottan mindig mikor félreértem a felém közeledést, amire én nyitok, adok, majd hajnalban egyedül maradok. S ez az a magány, mikor rájövök, hogy valami egészen más vár rám s ezt már el tudom fogadni, még ha pillanatokra meg is kínoz, mint minden átmeneti, ennek tudatában könnyebb az elfogadást megélni.

S hogy kötődik mindez egy ételes bloghoz?
Mondtam nektek az elején, hogy itt nem csak ételek lesznek, hanem mindenféle lelki dolog is :-).
10.31. - én Frida est volt nálam és aznap éjjel születtek a fényképek és gondolataim.

A recepteket, melyek mindegyike vegán,- megtaláljátok a Le Sauge - Zsálya oldalon.

Egészségetekre.

A veganizmus világnapjára

Vegánság magyarul, szezonálisan, gmo s termékek nélkül, tudatos fogyasztás civilként a helyi termelőktől, mint mondjuk a Biodoboz. Vegánság, mint szellem - lélek együttes megnyilvánulása, nyugalom, harmónia, kreatív ételkészítés, mindez 13 oldalon Zsálya tollából <3