A főzés, mint alkotás....vegánságom története kendőzetlenül (II. rész)

"Markolsz, ragaszkodsz, vágysz az elérhetetlen után.
Folyóvíz, benne az Íz, mely visz s néha vész az Ész.
Folyóvíz eledelt adó, csendesen áramló, viharban vészesen hullámzó.
Szálljon az a Mantra: Ember Szabad Vagy."
(Le Sauge - Zsálya)

Annak idején természetes volt, hogy folyóparton éltem, amikor láttam mikor vihar van, hogyha most a vízben lennék, akkor úgy törne kettőbe, mint, ahogy hajtja le a szél a nádat a vízfelszínhez: mélyen, sokáig lent tartva.

Tisztelem a Természetet.


Látom, milyen nélkülözésben Él - Létezik, köszönhetően a Változásnak. Ebben a változásban a környezeti hatások számottevőek és az emberek fogyasztása is jelentős, de, a Természet ciklikusan változik, saját természetes ritmusának megfelelően, - melyet a külső tényezők gyorsíthatnak.
Úgy érzem, ez történik most.
Sokan vagyunk, sokfelé, sokfélék, s ránehézkedik még egy extra "felpörgetett idejű" kizárólag a kényelmünket szolgáló lehetőséggel, mely nem kényelmet ad, - hanem vegzálást: megszünnek az érzések, kiszolgáltatottak, szürkék, befolyásolhatóakká válunk, míg a fotelt el nem hagyjuk.
A fotel a körültekintés, az önzőségünk megfigyelése, a miértekre adott válaszok sokasága, az emberekkel való viszonyunk, a belső világunk, amely sugárzik rólunk  - KiÁrad, szavakban, tettekben, mozdulatokban s mindenben, mely megszületik, hiszen minket, magunkat tükröz.

Az ételeim így készülnek.
Én csak ráhangolódom a kezem ügyébe került alapanyagokra és átadom magam, mint az élet minden más területén.
Megélem a pillanat varázsát, felhúzom a forrásból és mindenféle akarás nélkül elkészítem - megalkotom a magam lehetőségeihez mérten.

Vannak ételek, amelyeket tálalás után nem is fogyasztok el, mert tele van számomra azzal a szépséggel, amelyet a békés - harmonikus együttélésben élek meg. Minden érzelmi állapot az ízekben tükröződik, az állagokban jelenik meg, - néha lágy, máskor keményebb, ropogós kivitelben.

Az ételek beszerzési helye, olyan termelőktől történik, akik nagy gondot fordítanak a Természetközeli, Permakultúrás, Bio vagy vegyszermentes termelésben.
Belátták, hogy a föld teljes kizsarolása olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, melynek kezdeti stációi már érezhetőek.
Ilyenkor úgy érzem, azok, akik már nyitottak a világ dolgaira, mert bele tudják helyezni magukat és kollektív felelősséget tudnak vállalni, azzal, ahogy az élet mindennapos dolgait, rutinjait megélik - kell tudniuk azt is, hogy minden mindennel összefügg.
Honnan vásárolok, mit fogyasztok, kikkel alakítok ki kapcsolatot, hogyan tudom mérsékelni a pazarlást, hogyan válok képessé adni másoknak, figyelni a körülöttem lévő folyamatokat, melyben az Én, csak egy kicsi Egész, de fontos része minden történésnek.

Általánosan írok ezekről, mert virtuálisan a platformokon megjelenő leírt, de nem hangsúlyozott dolgokban mind a kettő - vagy akár számtalan - értelmezhető változat benne rejlik és talán a személyes találkozókon, beszélgetésekben van lehetőség a másik ember igényeinek megismerésére, hiszen nem lehet ráhúzni egy "minőséget" mindenkire.
Sokan komfortzónás kibillenésnek hívják, azt, ami mások számára már természetes, az átmeneti időszak az, amelybe színt, ízeket, élményeket választásokat tudunk megmutatni.

Vegánként van egy vonal, amelyet nagyon magaménak érzek, és az elmúlt időszakban több  cikkel is találkoztam a világ minden tájáról, tehát nem egyedi, amit gondolok:

Nagyon jó lenne, ha megértenénk azt hogy az élelmiszer városba érkezése, a folyamatok, melyeken keresztül mennek, a termelők, akik csak a profitorientáltságban hisznek, nem Egészségesek.
Az lenne az Egészséges, ha a város környékén élő emberek, akik évszázados "tudást "birtokolnak, az általuk előállított - a társadalomra és a benne élő emberekre a legkevesebb "ártalmas anyaggal" táplálnák a lakosságot, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha kivonják magukat a ma már oly divatos Logisztika alól, és annyit termelnek, amelyre szüksége van frissen a városban és körülötte élőknek.
Ma nem ez megy: termelünk, vásárolunk, fogyasztunk, pazarlunk.

Vegánként a vegánságról írok, nem vegzálok senkit a különböző étkezési szokásai miatt, ezért arra szeretnék rávilágítani, hogy a felelősség, mely nem teher megoszthatóvá válik, minél több minden érint meg minket, és ez is mindenkinél változó; nem vagyunk ugyanolyan szociálisan érzékenyek a minket körülvévő folyamatokra.
És ez így van rendjén <3.

A harmadik rész már a Májusi Tavaszi báj nevű asztalomon lesz elhelyezve....hamarosan hozom....
köszönöm, hogy olvasol....Béke, Tudatosság, Szerelem Mindenben

A főzés, mint alkotás....vegánságom története kendőzetlenül (I. rész)

Vigyázz, hosszú lesz, őszinte önvallomás, zsályásan játékosan.

Egyszer egy rádióbeszélgetésben mesélhetem a vegánságomról.

Szociális helyzet hozta a vegán létet az életembe. A gödöllői dombság egyik mesés falujában éltünk Almámmal, ahol egy nagy területet - erdővel, gyümölcsössel, szántóval kaptunk "ajándékba", hogy új életet kezdhessünk. Ebben az időben napi 2.300,- forintból éltünk. A házat és a területet kaptuk, a rezsit fizetnünk kellett. Mivel télen költöztünk, nem volt már lehetőség a kertből élelmet szereznünk, de még a nyáron készített befőttek, lekvárok, szószok, krémek velünk voltak. Az épület régi kocka alakú volt fűtése gáz, mert a régi cserépkályhákat elbontották. Az első hónapban kiérkezett számla szinte elvitt minden pénzünket, a napi megélhetés mellett. Ezért beköltöztünk a konyhába, amely egy téglalap alakú jurtává lett átalakítva, ott volt a konyha, egy ajtóból a mosdó és a fürdő :-) itt éltük napjainkat. Majd sikerült egy folytonégő kályházhoz jutnunk, mellyel végre tudtunk fűteni, de ehhez össze kellett gyűjtenünk a területen lévő fákat, ágakat, gallyakat, hogy legyen gyújtós és vásároltunk még hozzá fát is, amit jómagam aprítottam fel.
No, ekkor mikor már eléggé lefaragtuk az anyagi helyzetünk, az ételkészítés ugyanolyan fontos szempont volt, hiszen mindennap ennünk kellett.Viszont a konyhában volt, hogy csak három alapanyag volt, mint például sárgaborsó, köles és nyáron készült paprikaszósz. Hátranéztem, láttam a lányom és nem volt, mit tenni mosolyok és kacajok között elkezdtem főzni. Úgy éreztük, hogy a világ legfinomabb ételét fogyasztjuk éppen, mely ízeiben kerek, egészet alkotott. Mintha, minden rendben lenne, hiszen, mi vagyunk a leggazdagabbak e földön.

Itt kezdődött az én vegán létem pár év vegetárius időszak után.
Szándékosan élveztem a visszafogott alapanyag mennyiséget, hiszen olyan alkotói energiákat kezdtem életre kelteni, amelyről nem is tudtam, hogy létezik bennem, bánni tudok vele.
Távol mindentől, net, tv nélkül, egyedül egy kisgyermekkel, akivel nap, mint nap a menetrend a következő:
ébredés, reggelizés, rőzse gyűjtés, begyújtás, ebéd, kint lét, vacsora, esti szeánsz, alvás...volt egy kedvenc esti szeánszunk, melynek rövid történetét, - márcsak a kerekség miatt is elmesélem:  egérkét találtunk, első felindulás, azonnal az eltávolítás, majd egy reggel, arra lettünk figyelmesek, hogy a kenyérsütés tepsijében aprócska lábnyomok vannak. Elterveztük, hogy éjjel megvárjuk, és megfigyeljük. Menetrend szerint hajnali fél kettőkor elindult és mi a kurblis lámpánkat, mely nem volt halkan, felhúztuk és rávilágítottunk. Ekkor megállt, mint aki azt gondolja magáról, hogy láthatatlan. Másnap már nem volt kérdés, almát, diót kapott tőlünk és békében éltünk egymás mellett.

Pár hónap múlva elhagytuk Versegi otthonunk és a közeli faluban maradt egy család, akik a barátaink azóta is. Hazatérve a pusztába, Debrecenben újratervezés folyamatába kerültünk. Mit csináljunk, hogyan éljünk?

A vegán ételek megmaradtak, de még közel sem volt annyira izgalmas, mint most - legalábbis így visszatekintve. Ekkor jöttek sorra a lehetőségek, mint a Biodoboz, melynek koordinálását ebben az évben vállaltam el. A biozöldségekkel való találkozás még inkább felszínre hozta az alkotókedvem és csak főztem, alkottam. Mivel magas minőségűek ezek az alapanyagok, már nem is a főzés játszott nagy szerepet az ételkészítés folyamatában, hanem a velük való együttműködés. Csodáltam az illataikat, formáikat, színeiket és szépen lassan a szezonális körforgásnak megfelelően egyre többükkel találkozhattam, - bár  volt sejtésem arról, hogy mikor minek van rendeltetési ideje.

Olyan volt minden konyhában töltött pillanat, mint egy meditáció - kikapcsoltam és hallgattam a belső hangra, kapcsolódtam s ezt a kapcsolódást úgy szomjaztam, mint csecsemő az anyatejet.

Az alkotás pillanatában csak a most van, áhítat csenddel fűszerezve s ebben az állapotban születnek a Vegán Csodák, mind fűszerezésben, mind tálalásban. Ez a folyamat hozta az első szakácskönyvem, melyben még nemcsak vegán ételek kaptak helyet, viszont ellensúlyként sok - sok házilag elkészíthető polcra tehető finomsággal; mint natúr befőttek, lekvárok, krémek, innivalókkal szinesítettem a recepteket.

A könyv megjelenése után kaptam néhány megkeresést és ráfeküdtem a szezonális krémek készítésére, aztán tartottam főző klubokat, ahol tematikusan ismerkedtünk az alapanyagokkal, a gabonákkal, az otthon elkészíthető ételekkel. Majd megérkezett az Ősz és engem újra hajtott az alkotás, összegyűlt megint annyi recept, mely már mind vegán volt, hogy elkezdtem összeállítani a második könyvem, mely angol - magyar nyelvű lett.


A történet hamarosan folytatódik extrán fűszerezve, nem kímélve a fogyasztói társadalmat.....a miértekre fókuszálva.

Fogadjátok szeretettel <3

Kényszerek szekere

A pillanatok, melyek nem kényszeresek

s a szekér, melyen számtalan kényszert cipelünk,

de minek?

......

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha kiéltem magam az egyedüllétben akkor majd jön a Férfi.
Nem értettem.
Én nem kiélem ebben magam, hanem ebben vagyok és már rég nem keresek, de mindig örülök, ha találkozom valakivel, mert szeretem az embereket.
Vagy csak örülök, hogy valakit érdeklek?
Miért kell, hogy érdekeljen, hogy kit érdekel az, hogy mi van velem?
Annyira vicces ez a program, amit valószínű elég régóta cipelek magammal, hogy abban a pillanatban, ott, megértettem, hogy én tényleg ragaszkodom. Nem függően, erőszakosan, de, mint egy élőlény, akire simogatóan hatnak a beszélgetések, csendesítőek a közös percek s ezek bélyegezhetetlen kapcsolódások. Nem a szerelem, a görcsös akarás a másikhoz, a játszmákkal teli kommunikáció az irányítója, hanem a megélt jelen.
A pillanat.
Pillanatokat élek meg, érzek, gazdagodom általa, s csak az Ember nem marad meg ezekben az értékekben.

Terítéken az emberi kapcsolatok.


Nem tudok szándékosan nem az lenni aki vagyok, hogy kényszerek szülte megfelelési hálómban magamnak szőjjem az akarásokat, csak hogy legyen valami, ami nem is fénylik, s a legfontosabb nem igaz.

Szekerem terhét le - leteszem, s megdermednek, mint kövek.

Kényszerek, ismerjük a sajátjainkat vagy csak a másé az, ami által könnyen, már - már hobbi szinten ítélkezünk, bírálunk?

A traumák nem múlnak el, a részeddé válnak.
A rajtvonal ugyanaz, a skálán, melyen a magabiztosság, önbizalom és hasonló minőségek vannak különböző színekkel, nem ugyanazt a függvényt fogják mutatni.
Ami jó.
Ennek örülhetek.

S van egy mélységi mutató is, mely ezekhez kapcsolódik a belső út, mely viszont nem egyenesen arányos a biztonságos léttel. A biztonsági zónára kerültek, az ebben megélt állapotokban bár lassabban haladnak és kevésbé tetszetős a külső szemlélőnek, ezek nem szándékosak, de a Férfiak kifejezetten jól működő radarként fogják ezeket. De nem is direkt kergetem azokat a kényszereket, amelyek alapvetően rám ragadva, beterítenek, mert nem is tudok róluk.
De ha már felismerem megfordul a kerék, a rogyadozó szekér kereke hajtásról - hajtásra súlyoktól mentesen halad tovább útján, melyen még megannyi akadály fogja lassítani, ha annak ideje.

Tehát mielőtt a kerék kidurran, oda akarok kilyukadni, hogy megnyugodtam. Mindig nyugodt voltam, csak a belső ismeretlen bélyegek ragacsának egy részét most sikerült végre lekaparnom magamról, fájdalmak, félelmek közepette, mely építően hatott rám.

Van hangom

de, valójában nincs más, csak a Csend mely Rend,
tükörbe nézés, kiszakadás élmény, mikor lecsupaszítod magad s meglátod azt, aki arra várt, aki Te, Te Magad Vagy, ha a cirkuszból kiszállsz, a betanult modellekről hamar kiderül, hogy nem működőek, az előre felépített tervekről kiderül, hogy üresek...de Magad ott maradsz s az egyedüllét már nem álarc mögé bújtatt gyöngy, hanem maga a fénylő gyöngy, melyet te fűzöl.....s helyettem a gyöngyök mesélik tovább eme történeteket...

Engedd, hogy Zsálya megfőzzön. Alkotok, Ételeket készítek s nagyon élvezem.