A mostani írás nélkülöz minden tudományos tényt, a cikk első fele "érzelmileg" közelít, míg a második fele tartalmasan tart tükröt s ezzel párhuzamosan megoldást is kínál arra, hogyan tudunk zöld, fenntartható módon élni abban a világban, melyet leginkább mi emberek tettünk s teszünk tönkre folyamatosan azokkal a döntésekkel, melyek a tudatlanságunkból és nemtörődésünkből fakadnak.
A következő gondolatoknál a fókuszt a sokféle táplálkozási szokás "trend" közül a vegánságra helyeztem.
Ha valaki mondjuk filozófiailag válik vegánná, akkor egyszerűen nem értem hogyan tud hipermarketek polcairól levenni egy növényt. A halott növényből készít ételt, mellyel mérgezi magát s szeretteit. A tőle pár kilóméterre élő termelőt pedig szegénységbe sodorja.
Misszióm a hazai, szezonális bio - alapanyagok közvetlen termelőtől való beszerzése, mely segít távol maradni a nagyáruházak kínálataitól.
Hogyan lehet az, hogy a tudatosság jelszava alatt menetelünk a kizárólag számunkra gyártott termékek bőségébe?
Mindent el lehet nekünk adni, mert megvesszük?
Azért, mert otthon már nem nagyon főzünk, de lehet szelektíven gyűjtünk, úgy gondoljuk ezzel pipa, amit lehet megtettünk.
Nem.
Semmit.
Vagyis inkább jó sok mindent tettünk a "nem tudatos lét" állapotához.
Pont emiatt a konyhám, a fűszereket leszámítva nélkülöz minden külhoni árucikket.
Munkásságom egyik sarokköve az Utazás az Ízekben.
Erősödik bennem a minimálisan, egészségesnek mondható irány nemcsak például az étkezésben, hanem minden másban is, mint mondjuk; ruházkodás, tárgyi dolgok megléte, ökológiai takarítószerek használata.
Hol van hát a hiba?
Az egyik hibát a gyors létben látom.
Szükségünk lenne egy lassított felvételre, hogy észrevegyünk olyan dolgokat, melyek felgyorsítva éppen csak forgásuknál fogva nem adják meg a lehetőséget és megoldást kérdéseinkre.
Pár éve a kezembe került Michael Omraam Aivanhov A táplálkozás jógája című mű, melyben arról írt, ami bennem is oly erősen dolgozott, de nem tudtam így megfogalmazni.
"A Táplálék Szerelmes Levél a Teremtőtől."
Amikor az sem mindegy, hogy hogyan fogyasztod az ételt.
Mire gondolsz éppen?
Csendes az elméd vagy zakatol?
Leülsz egyáltalán még az étkezésekhez?
Csakúgy bekanalazod a falatokat, vagy érdekel, hogy van e íze, hogy az az íz, ad e neked valamit, hogy hoz e emlékeket, képeket?
Megrágod e az ételt, vagy csak úgy lenyeled?
Ha ételt készíted friss alapanyagokból teszed e azt, vagy félkész - kész dolgokat használsz?
Mennyire figyelsz a szezonalitásra?
Mennyire fontos számodra, hogy hazai termelők termékeit emeld le a polcról?
A zöldséget piacról, vagy nagyáruházak kínálataiból szerzed be?
Tagja vagy tudatos fogyasztói közösségeknek?
Vajon a hűtődnek hány százaléka nevezhető szemétnek?
Figyelsz arra, hogy pálmaolaj mentes termékekkel színesítsd az étkezéseid?
Sok a kérdés, melytől egy épp a tudatosság útjára lépő ember nagyon ki tud ábrándulni.
De van egy irány, mely nem kötelező, de érdemes benne lenni, kipróbálni kettő hétig s ha jól simul a hétköznapokba tovább vihető, fejleszthető ki - ki kedvére.
Az egyszerűség nagyszerűség.
A ZEN Minimál bárhol, bármiben megélhető.
Be kellene látnunk, hogy nem fenntartható az életformánk, az ahogyan vagyunk ebben a Teremtett
világban.
Hajszolunk, megszerzünk, raktározunk, pazarlunk, kizsákmányolunk.
Sem emberileg, sem környezetileg nem fordítunk figyelmet arra, mi áll az anyagi javaink gyarapodása mögött.
Az emberek nagy százaléka sokkal többet fogyaszt. Nem, nem csak élelemből, alapvetően mindenből.
Oly messzire távolodott az Anyatermészettől, hogy homályba vész mindent amit a Teremtett Lét tud nyújtani számunkra.
Annak, hogy ez háttérbe szorult megannyi oka van.
Lássunk ebből párat:
- az életterünk leszorítása ezzel párhuzamosan magunk ketrecbe zárása
- a tudás hiánya, figyelmen kívül hagyása (a kerti feladatok, tennivalók, magfogás, növények párosítása, vadon termő növények felhasználása)
- az évkörös forgások elfeledése
- gyors éttermi ételeken való "böjtölés" - hiszen minőségi tápanyagokat ezek többnyire nagy százalékban nem tartalmaznak
- minket, nem boldoggá tevő dolgokkal való foglalatoskodás
A XXI. század emberének csak elvárása van.
Elvárja, hogy jöjjön az élelmiszer több ezer kilométerről: nem számít, hogy nem fairtrade, hogy nem szezonális.
Elvárja, hogy a boltokban, mindent egy helyen a kosárba tegyen, mégha az ottani saláta nem bio, hanem konvencionális termesztésből való -ami elég nagy rizikófaktor a szervezet számára, ismerve a Piszkos 12 táblázatot, melyben szerepel, hogy melyek azok a kiemelten fontos növények, melyeket csak és kizárólag biotermelésből szabadna fogyasztanunk, a mérgek miatt (érdemes utána keresni).
A mai ember elvárja, ha már úgyis van autója, akkor minden kilométert azzal tegyen meg, de csökkenjen a szmog.
Elvárja, hogy az utcán ne legyenek szociálisan nehéz helyzetben lévő emberek, miközben, ha mindenki, ha csak egy emberen segítene és nem dobná ki a hűtője - tehát az étele - nagy százalékát, abból jóllakhatna még három fő rajta kívül, de önzősége és gőge már akkora, hogy ezen a szinten nem tud felelősséget vállalni.
S ha már itt tartunk, igen a felelősségvállalás.
A mai kor embere nem szeret felelősséget vállalni, egy vállrándítással megold minden számára kínos dolgot.
Szerinte Ő kevés ahhoz, hogy valami is megváltozzon, így gépiesedve el.
Nem tőle függ a globális felmelegedés, nem miatta lesz kevesebb a pazarlás és így tovább.
Egyéni szinten kellene tisztelnünk a Földet, melyet nem birtokolhatunk, a rajta élő embereket, akik felett nem uralkodhatunk, a kizsákmányoltakat, akik kényelmünket biztosítják, hogy nekünk mindenünk meglegyen, amire valójában sokszor egyáltalán nincs is szükségünk.
És mielőtt bárki azt hinné, hogy én valami radikális újító vagyok, csak szeretnék szólni, hogy nem.
Az én filozófiám, hogy "Nem az határoz meg minket, amit mondunk, hanem amit cselekszünk, teszünk".
Semmi sem az ördögtől való.
Egyszerűen, ha egyre többen figyelünk, vigyázunk az értékeinkre, mint humán, mint ökológiai szinten, az maga után von egy felelős gondolkodású réteget, melynek egy bizonyos szint után beleszólási joga lehet a ránk "zúdított" sokszor "értelmetlen határozatok" ellen.
Ám, hogy megoldási javaslatokat is tegyek, a következő pontokat szedtem össze, melyben nagy segítségemre volt egy pont ebben a témában megjelent cikk a backpacker.hu - n.....szóval nem én vagyok az egyetlen, aki tudatosságra, változásra hívja fel a figyelmet, ami számomra megnyugtató.
Szóval.
Ki is ma XXI. században a tudatos ember? Kit nevezhetünk tudatosnak?
- azt aki külön válogatja a szemetét és fordít időt arra, hogy elsétáljon a szelektív hulladékgyűjtő szigetekhez kidobni azt?
- vagy azt, aki a szemétben az újjáalakulást látja és igyekszik mindent felhasználni, akár a háztartásában, akár a kertjében?
- azt, aki nem kér nylon zacskót két darab alma vásárlásakor?
- vagy azt, aki befőttes üveget visz magával, ha kimérős gabonát és bármi mást vásárol?
- aki nem használ műanyag holmikat, hanem inkább igyekszik időtálló termékekkel helyettesíteni azokat?
- vagy azokat, akik közös célpontok felé egy autóval utaznak s közben lehetőségük nyílik kapcsolatokat teremteni?
- vagy azok az emberek, akik ha levetik használt ruhájukat, átadják másoknak s néha maguk is így jutnak ruházathoz?
- akik előre egy vagy kettő hétre menüt terveznek, hogy vásárlásaik során csak a szükséges alapanyagokat kelljen beszerezniük?
- vagy azok, akik bojkottálják a hiper -szuper vásárlói láncokat s helyi termelőktől vásárolnak?
- akik nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is gondot fordítanak?
(a sor még hosszan folytatható lenne, s ha van kedved folytasd velem a Le Sauge Zsálya facebookos oldalon a megosztott cikk alatt)
(biodoboz.hu 2015. 01. 17)
Úgy köszönnék el, hogy remélem hamarosan találkozunk személyesen, s hogy hol találkozhatsz a missziókkal, melyeket érdemes nyomon követni?
www.facebook.com/LeSaugeZsalya
www.zsalyavilaga.blogspot.hu
www.ronaorzo.csillagpark.hu
www.facebook.com/NATÍV
www.facebook.com/biodoboz
Tudatosságot, tudást, tudásátadást, mert ez mindenkinek jár.
Debrecen legyen Zöld, Fenntartható, melyben az emberek toleránsak, hiszen az élettér közös.
Zsálya ezt kívánja.
