Éjjelem

Tomboltam, bent, kintre már a csendesebb arc fájóan fájt,
s mindig újjáéled bennem az élni akarás, az a fajta, ami mindig ott csücsül elrejtett zugokban.
A növő, majdnem kerek Hold, a tüzes Nyár, a ragadozó Oroszlán a Puszta, Férfias közeg kiéget.
Vázlatként született, úgyis marad, hiszen a pillanat - szülte meztelen gondolatok felbukkanása ez.
Mélységek megjárása, általános képekkel, nincs benne törekvés, verseskötetbe nem kerül, célja teljesen más.
Gyógyulok a sebekből.
2017. 08. 04. 21 óra és hajnali 3 között.


Éjjelem


Porszemcsékből épült
hézagos test
kitölti az űr
a szél által kifújt részeket.

Ajkam legörbül, remeg.
Sikítva tör ki minden, mi kiégett.

Széthullok.
Darabjaim hevernek a földön vízzel keveredve,
sárrá dagad.
Ásód éle fájóan
vágódik husomba.

Meghalok kicsit, nagyon
s zokogva fulladok a fájdalom tengerébe.

Torkolathoz érek
az öbölben melegebb a víz,
sekély partjára sodor a hullám
felébreszt a szomjúság.
Arcom a Napba fordítom
sóhajtok.

Éjjelem.

A Hold már majdnem kerek,
ragyog,
pókselymen csillan fénye,
éjjel mohaillat, békalencse bőrőmbe ívódva
parfümként pulzál.
Mártózz meg bennem.

Bubgyorékol a víz, az üres lefordított csónakban s én alá merülök.
Fejembúbja víz alatt s addig maradok lent,
míg az iszapba nem hagyom,
azt,
mi elfogyaszt.

Fogyasztott az a minta,
mit hoztam,
mit kaptam
s gyengének tartottam azt,
mi mégis erőssé tett.

Hitem tanít az Erényre,
mely oldalamon fényesebben ragyog, mint a szablya.
Tükör a vízfelszín.
A Lélek láthatatlan.

Zöld, fenntartható irányok Zsálya tollából vegánként

A mostani írás nélkülöz minden tudományos tényt, a cikk első fele "érzelmileg" közelít, míg a második fele tartalmasan tart tükröt s ezzel párhuzamosan megoldást is kínál arra, hogyan tudunk zöld, fenntartható módon élni abban a világban, melyet leginkább mi emberek tettünk s teszünk tönkre folyamatosan azokkal a döntésekkel, melyek a tudatlanságunkból és nemtörődésünkből fakadnak.


A következő gondolatoknál a fókuszt a sokféle táplálkozási szokás "trend" közül a vegánságra helyeztem.
Ha valaki mondjuk filozófiailag válik vegánná, akkor egyszerűen nem értem hogyan tud hipermarketek polcairól levenni egy növényt. A halott növényből készít ételt, mellyel mérgezi magát s szeretteit. A tőle pár kilóméterre élő termelőt pedig szegénységbe sodorja.

Misszióm a hazai, szezonális bio - alapanyagok közvetlen termelőtől való beszerzése, mely segít távol maradni a nagyáruházak kínálataitól.

Hogyan lehet az, hogy a tudatosság jelszava alatt menetelünk a kizárólag számunkra gyártott termékek bőségébe?
Mindent el lehet nekünk adni, mert megvesszük?
Azért, mert otthon már nem nagyon főzünk, de lehet szelektíven gyűjtünk, úgy gondoljuk ezzel pipa, amit lehet megtettünk.
Nem.
Semmit.
Vagyis inkább jó sok mindent tettünk a "nem tudatos lét" állapotához.

Pont emiatt a konyhám, a fűszereket leszámítva nélkülöz minden külhoni árucikket.
Munkásságom egyik sarokköve az Utazás az Ízekben.
Erősödik bennem a minimálisan, egészségesnek mondható irány nemcsak például az étkezésben, hanem minden másban is, mint mondjuk; ruházkodás, tárgyi dolgok megléte, ökológiai takarítószerek használata.

Hol van hát a hiba?
Az egyik hibát a gyors létben látom.
Szükségünk lenne egy lassított felvételre, hogy észrevegyünk olyan dolgokat, melyek felgyorsítva éppen csak forgásuknál fogva nem adják meg a lehetőséget és megoldást kérdéseinkre.

Pár éve a kezembe került Michael Omraam Aivanhov A táplálkozás jógája című mű, melyben arról írt, ami bennem is oly erősen dolgozott, de nem tudtam így megfogalmazni.

"A Táplálék Szerelmes Levél a Teremtőtől."

Amikor az sem mindegy, hogy hogyan fogyasztod az ételt.
Mire gondolsz éppen?
Csendes az elméd vagy zakatol?
Leülsz egyáltalán még az étkezésekhez?
Csakúgy bekanalazod a falatokat, vagy érdekel, hogy van e íze, hogy az az íz, ad e neked valamit, hogy hoz e emlékeket, képeket?
Megrágod e az ételt, vagy csak úgy lenyeled?
Ha ételt készíted friss alapanyagokból teszed e azt, vagy félkész - kész dolgokat használsz?
Mennyire figyelsz a szezonalitásra?
Mennyire fontos számodra, hogy hazai termelők termékeit emeld le a polcról?
A zöldséget piacról, vagy nagyáruházak kínálataiból szerzed be?
Tagja vagy tudatos fogyasztói közösségeknek?
Vajon a hűtődnek hány százaléka nevezhető szemétnek?
Figyelsz arra, hogy pálmaolaj mentes termékekkel színesítsd az étkezéseid?


Sok a kérdés, melytől egy épp a tudatosság útjára lépő ember nagyon ki tud ábrándulni.
De van egy irány, mely nem kötelező, de érdemes benne lenni, kipróbálni kettő hétig s ha jól simul a hétköznapokba tovább vihető, fejleszthető ki - ki kedvére.

Az egyszerűség nagyszerűség.
A ZEN Minimál bárhol, bármiben megélhető.

Le SaugeZsályaként a MIND Magazin Változás című számában olvashattátok, hogy az ételkészítésen túl, sok minden más is foglalkoztat, s igyekszem mindent úgy összehangolni, hogy saját és tágabb közösségi szinten is megélhető legyen, ama bizonyos etikai normáknak megfelelően, mely a "nem ártás elvét" követi.

Be kellene látnunk, hogy nem fenntartható az életformánk, az ahogyan vagyunk ebben a Teremtett
világban.
Hajszolunk, megszerzünk, raktározunk, pazarlunk, kizsákmányolunk.
Sem emberileg, sem környezetileg nem fordítunk figyelmet arra, mi áll az anyagi javaink gyarapodása mögött.
Az emberek nagy százaléka sokkal többet fogyaszt. Nem, nem csak élelemből, alapvetően mindenből.
Oly messzire távolodott az Anyatermészettől, hogy homályba vész mindent amit a Teremtett Lét tud nyújtani számunkra.
Annak, hogy ez háttérbe szorult megannyi oka van.
Lássunk ebből párat:
- az életterünk leszorítása ezzel párhuzamosan magunk ketrecbe zárása
- a tudás hiánya, figyelmen kívül hagyása (a kerti feladatok, tennivalók, magfogás, növények párosítása, vadon termő növények felhasználása)
- az évkörös forgások elfeledése
- gyors éttermi ételeken való "böjtölés" - hiszen minőségi tápanyagokat ezek többnyire nagy százalékban nem tartalmaznak
- minket, nem boldoggá tevő dolgokkal való foglalatoskodás

A XXI. század emberének csak elvárása van.
Elvárja, hogy jöjjön az élelmiszer több ezer kilométerről: nem számít, hogy nem fairtrade, hogy nem szezonális.
Elvárja, hogy a boltokban, mindent egy helyen a kosárba tegyen, mégha az ottani saláta nem bio, hanem konvencionális termesztésből való -ami elég nagy rizikófaktor a szervezet számára, ismerve a Piszkos 12 táblázatot, melyben szerepel, hogy melyek azok a kiemelten fontos növények, melyeket csak és kizárólag biotermelésből szabadna fogyasztanunk, a mérgek miatt (érdemes utána keresni).
A mai ember elvárja, ha már úgyis van autója, akkor minden kilométert azzal tegyen meg, de csökkenjen a szmog.
Elvárja, hogy az utcán ne legyenek szociálisan nehéz helyzetben lévő emberek, miközben, ha mindenki, ha csak egy emberen segítene és nem dobná ki a hűtője - tehát az étele - nagy százalékát, abból jóllakhatna még három fő rajta kívül, de önzősége és gőge már akkora, hogy ezen  a szinten nem tud felelősséget vállalni.

S ha már itt tartunk, igen a felelősségvállalás.
A mai kor embere nem szeret felelősséget vállalni, egy vállrándítással megold minden számára kínos dolgot.
Szerinte Ő kevés ahhoz, hogy valami is megváltozzon, így gépiesedve el.
Nem tőle függ a globális felmelegedés, nem miatta lesz kevesebb a pazarlás és így tovább.
Egyéni szinten kellene tisztelnünk a Földet, melyet nem birtokolhatunk, a rajta élő embereket, akik felett nem uralkodhatunk, a kizsákmányoltakat, akik kényelmünket biztosítják, hogy nekünk mindenünk meglegyen, amire valójában sokszor egyáltalán nincs is szükségünk.

És mielőtt bárki azt hinné, hogy én valami radikális újító vagyok, csak szeretnék szólni, hogy nem.
Az én filozófiám, hogy "Nem az határoz meg minket, amit mondunk, hanem amit cselekszünk, teszünk".
Semmi sem az ördögtől való.
Egyszerűen, ha egyre többen figyelünk, vigyázunk az értékeinkre, mint humán, mint ökológiai szinten, az maga után von egy felelős gondolkodású réteget, melynek egy bizonyos szint után beleszólási joga lehet a ránk "zúdított" sokszor "értelmetlen határozatok" ellen.

Ám, hogy megoldási javaslatokat is tegyek, a következő pontokat szedtem össze, melyben nagy segítségemre volt egy pont ebben a témában megjelent cikk a backpacker.hu - n.....szóval nem én vagyok az egyetlen, aki tudatosságra, változásra hívja fel a figyelmet, ami számomra megnyugtató.


Szóval.
Ki is ma  XXI. században a tudatos ember? Kit nevezhetünk tudatosnak?
- azt aki külön válogatja a szemetét és fordít időt arra, hogy elsétáljon a szelektív hulladékgyűjtő szigetekhez kidobni azt?
- vagy azt, aki a szemétben az újjáalakulást látja és igyekszik mindent felhasználni, akár a háztartásában, akár a kertjében?
- azt, aki nem kér nylon zacskót két darab alma vásárlásakor?
- vagy azt, aki befőttes üveget visz magával, ha kimérős gabonát és bármi mást vásárol?
- aki nem használ műanyag holmikat, hanem inkább igyekszik időtálló termékekkel helyettesíteni azokat?
- vagy azokat, akik közös célpontok felé egy autóval utaznak s közben lehetőségük nyílik kapcsolatokat teremteni?
- vagy azok az emberek, akik ha levetik használt ruhájukat, átadják másoknak s néha maguk is így jutnak ruházathoz?
- akik előre egy vagy kettő hétre menüt terveznek, hogy vásárlásaik során csak a szükséges alapanyagokat kelljen beszerezniük?
- vagy azok, akik bojkottálják a hiper -szuper vásárlói láncokat s helyi termelőktől vásárolnak?
- akik nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is gondot fordítanak?
(a sor még hosszan folytatható lenne, s ha van kedved folytasd velem a Le Sauge Zsálya facebookos oldalon a megosztott cikk alatt)
(biodoboz.hu 2015. 01. 17)

Úgy köszönnék el, hogy remélem hamarosan találkozunk személyesen, s hogy hol találkozhatsz a missziókkal, melyeket érdemes nyomon követni?

www.facebook.com/LeSaugeZsalya
www.zsalyavilaga.blogspot.hu
www.ronaorzo.csillagpark.hu
www.facebook.com/NATÍV
www.facebook.com/biodoboz


Tudatosságot, tudást, tudásátadást, mert ez mindenkinek jár.
Debrecen legyen Zöld, Fenntartható, melyben az emberek toleránsak, hiszen az élettér közös.
Zsálya ezt kívánja.

Ötödik mini magazin

Ha lapozgatnál, itt megteheted :-)

https://issuu.com/zsalya/docs/bio__veg__n___let___t__dik_sz__m


Béke <3

A főzés, mint alkotás....vegánságom története kendőzetlenül (II. rész)

"Markolsz, ragaszkodsz, vágysz az elérhetetlen után.
Folyóvíz, benne az Íz, mely visz s néha vész az Ész.
Folyóvíz eledelt adó, csendesen áramló, viharban vészesen hullámzó.
Szálljon az a Mantra: Ember Szabad Vagy."
(Le Sauge - Zsálya)

Annak idején természetes volt, hogy folyóparton éltem, amikor láttam mikor vihar van, hogyha most a vízben lennék, akkor úgy törne kettőbe, mint, ahogy hajtja le a szél a nádat a vízfelszínhez: mélyen, sokáig lent tartva.

Tisztelem a Természetet.


Látom, milyen nélkülözésben Él - Létezik, köszönhetően a Változásnak. Ebben a változásban a környezeti hatások számottevőek és az emberek fogyasztása is jelentős, de, a Természet ciklikusan változik, saját természetes ritmusának megfelelően, - melyet a külső tényezők gyorsíthatnak.
Úgy érzem, ez történik most.
Sokan vagyunk, sokfelé, sokfélék, s ránehézkedik még egy extra "felpörgetett idejű" kizárólag a kényelmünket szolgáló lehetőséggel, mely nem kényelmet ad, - hanem vegzálást: megszünnek az érzések, kiszolgáltatottak, szürkék, befolyásolhatóakká válunk, míg a fotelt el nem hagyjuk.
A fotel a körültekintés, az önzőségünk megfigyelése, a miértekre adott válaszok sokasága, az emberekkel való viszonyunk, a belső világunk, amely sugárzik rólunk  - KiÁrad, szavakban, tettekben, mozdulatokban s mindenben, mely megszületik, hiszen minket, magunkat tükröz.

Az ételeim így készülnek.
Én csak ráhangolódom a kezem ügyébe került alapanyagokra és átadom magam, mint az élet minden más területén.
Megélem a pillanat varázsát, felhúzom a forrásból és mindenféle akarás nélkül elkészítem - megalkotom a magam lehetőségeihez mérten.

Vannak ételek, amelyeket tálalás után nem is fogyasztok el, mert tele van számomra azzal a szépséggel, amelyet a békés - harmonikus együttélésben élek meg. Minden érzelmi állapot az ízekben tükröződik, az állagokban jelenik meg, - néha lágy, máskor keményebb, ropogós kivitelben.

Az ételek beszerzési helye, olyan termelőktől történik, akik nagy gondot fordítanak a Természetközeli, Permakultúrás, Bio vagy vegyszermentes termelésben.
Belátták, hogy a föld teljes kizsarolása olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, melynek kezdeti stációi már érezhetőek.
Ilyenkor úgy érzem, azok, akik már nyitottak a világ dolgaira, mert bele tudják helyezni magukat és kollektív felelősséget tudnak vállalni, azzal, ahogy az élet mindennapos dolgait, rutinjait megélik - kell tudniuk azt is, hogy minden mindennel összefügg.
Honnan vásárolok, mit fogyasztok, kikkel alakítok ki kapcsolatot, hogyan tudom mérsékelni a pazarlást, hogyan válok képessé adni másoknak, figyelni a körülöttem lévő folyamatokat, melyben az Én, csak egy kicsi Egész, de fontos része minden történésnek.

Általánosan írok ezekről, mert virtuálisan a platformokon megjelenő leírt, de nem hangsúlyozott dolgokban mind a kettő - vagy akár számtalan - értelmezhető változat benne rejlik és talán a személyes találkozókon, beszélgetésekben van lehetőség a másik ember igényeinek megismerésére, hiszen nem lehet ráhúzni egy "minőséget" mindenkire.
Sokan komfortzónás kibillenésnek hívják, azt, ami mások számára már természetes, az átmeneti időszak az, amelybe színt, ízeket, élményeket választásokat tudunk megmutatni.

Vegánként van egy vonal, amelyet nagyon magaménak érzek, és az elmúlt időszakban több  cikkel is találkoztam a világ minden tájáról, tehát nem egyedi, amit gondolok:

Nagyon jó lenne, ha megértenénk azt hogy az élelmiszer városba érkezése, a folyamatok, melyeken keresztül mennek, a termelők, akik csak a profitorientáltságban hisznek, nem Egészségesek.
Az lenne az Egészséges, ha a város környékén élő emberek, akik évszázados "tudást "birtokolnak, az általuk előállított - a társadalomra és a benne élő emberekre a legkevesebb "ártalmas anyaggal" táplálnák a lakosságot, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha kivonják magukat a ma már oly divatos Logisztika alól, és annyit termelnek, amelyre szüksége van frissen a városban és körülötte élőknek.
Ma nem ez megy: termelünk, vásárolunk, fogyasztunk, pazarlunk.

Vegánként a vegánságról írok, nem vegzálok senkit a különböző étkezési szokásai miatt, ezért arra szeretnék rávilágítani, hogy a felelősség, mely nem teher megoszthatóvá válik, minél több minden érint meg minket, és ez is mindenkinél változó; nem vagyunk ugyanolyan szociálisan érzékenyek a minket körülvévő folyamatokra.
És ez így van rendjén <3.

A harmadik rész már a Májusi Tavaszi báj nevű asztalomon lesz elhelyezve....hamarosan hozom....
köszönöm, hogy olvasol....Béke, Tudatosság, Szerelem Mindenben

A főzés, mint alkotás....vegánságom története kendőzetlenül (I. rész)

Vigyázz, hosszú lesz, őszinte önvallomás, zsályásan játékosan.

Egyszer egy rádióbeszélgetésben mesélhetem a vegánságomról.

Szociális helyzet hozta a vegán létet az életembe. A gödöllői dombság egyik mesés falujában éltünk Almámmal, ahol egy nagy területet - erdővel, gyümölcsössel, szántóval kaptunk "ajándékba", hogy új életet kezdhessünk. Ebben az időben napi 2.300,- forintból éltünk. A házat és a területet kaptuk, a rezsit fizetnünk kellett. Mivel télen költöztünk, nem volt már lehetőség a kertből élelmet szereznünk, de még a nyáron készített befőttek, lekvárok, szószok, krémek velünk voltak. Az épület régi kocka alakú volt fűtése gáz, mert a régi cserépkályhákat elbontották. Az első hónapban kiérkezett számla szinte elvitt minden pénzünket, a napi megélhetés mellett. Ezért beköltöztünk a konyhába, amely egy téglalap alakú jurtává lett átalakítva, ott volt a konyha, egy ajtóból a mosdó és a fürdő :-) itt éltük napjainkat. Majd sikerült egy folytonégő kályházhoz jutnunk, mellyel végre tudtunk fűteni, de ehhez össze kellett gyűjtenünk a területen lévő fákat, ágakat, gallyakat, hogy legyen gyújtós és vásároltunk még hozzá fát is, amit jómagam aprítottam fel.
No, ekkor mikor már eléggé lefaragtuk az anyagi helyzetünk, az ételkészítés ugyanolyan fontos szempont volt, hiszen mindennap ennünk kellett.Viszont a konyhában volt, hogy csak három alapanyag volt, mint például sárgaborsó, köles és nyáron készült paprikaszósz. Hátranéztem, láttam a lányom és nem volt, mit tenni mosolyok és kacajok között elkezdtem főzni. Úgy éreztük, hogy a világ legfinomabb ételét fogyasztjuk éppen, mely ízeiben kerek, egészet alkotott. Mintha, minden rendben lenne, hiszen, mi vagyunk a leggazdagabbak e földön.

Itt kezdődött az én vegán létem pár év vegetárius időszak után.
Szándékosan élveztem a visszafogott alapanyag mennyiséget, hiszen olyan alkotói energiákat kezdtem életre kelteni, amelyről nem is tudtam, hogy létezik bennem, bánni tudok vele.
Távol mindentől, net, tv nélkül, egyedül egy kisgyermekkel, akivel nap, mint nap a menetrend a következő:
ébredés, reggelizés, rőzse gyűjtés, begyújtás, ebéd, kint lét, vacsora, esti szeánsz, alvás...volt egy kedvenc esti szeánszunk, melynek rövid történetét, - márcsak a kerekség miatt is elmesélem:  egérkét találtunk, első felindulás, azonnal az eltávolítás, majd egy reggel, arra lettünk figyelmesek, hogy a kenyérsütés tepsijében aprócska lábnyomok vannak. Elterveztük, hogy éjjel megvárjuk, és megfigyeljük. Menetrend szerint hajnali fél kettőkor elindult és mi a kurblis lámpánkat, mely nem volt halkan, felhúztuk és rávilágítottunk. Ekkor megállt, mint aki azt gondolja magáról, hogy láthatatlan. Másnap már nem volt kérdés, almát, diót kapott tőlünk és békében éltünk egymás mellett.

Pár hónap múlva elhagytuk Versegi otthonunk és a közeli faluban maradt egy család, akik a barátaink azóta is. Hazatérve a pusztába, Debrecenben újratervezés folyamatába kerültünk. Mit csináljunk, hogyan éljünk?

A vegán ételek megmaradtak, de még közel sem volt annyira izgalmas, mint most - legalábbis így visszatekintve. Ekkor jöttek sorra a lehetőségek, mint a Biodoboz, melynek koordinálását ebben az évben vállaltam el. A biozöldségekkel való találkozás még inkább felszínre hozta az alkotókedvem és csak főztem, alkottam. Mivel magas minőségűek ezek az alapanyagok, már nem is a főzés játszott nagy szerepet az ételkészítés folyamatában, hanem a velük való együttműködés. Csodáltam az illataikat, formáikat, színeiket és szépen lassan a szezonális körforgásnak megfelelően egyre többükkel találkozhattam, - bár  volt sejtésem arról, hogy mikor minek van rendeltetési ideje.

Olyan volt minden konyhában töltött pillanat, mint egy meditáció - kikapcsoltam és hallgattam a belső hangra, kapcsolódtam s ezt a kapcsolódást úgy szomjaztam, mint csecsemő az anyatejet.

Az alkotás pillanatában csak a most van, áhítat csenddel fűszerezve s ebben az állapotban születnek a Vegán Csodák, mind fűszerezésben, mind tálalásban. Ez a folyamat hozta az első szakácskönyvem, melyben még nemcsak vegán ételek kaptak helyet, viszont ellensúlyként sok - sok házilag elkészíthető polcra tehető finomsággal; mint natúr befőttek, lekvárok, krémek, innivalókkal szinesítettem a recepteket.

A könyv megjelenése után kaptam néhány megkeresést és ráfeküdtem a szezonális krémek készítésére, aztán tartottam főző klubokat, ahol tematikusan ismerkedtünk az alapanyagokkal, a gabonákkal, az otthon elkészíthető ételekkel. Majd megérkezett az Ősz és engem újra hajtott az alkotás, összegyűlt megint annyi recept, mely már mind vegán volt, hogy elkezdtem összeállítani a második könyvem, mely angol - magyar nyelvű lett.


A történet hamarosan folytatódik extrán fűszerezve, nem kímélve a fogyasztói társadalmat.....a miértekre fókuszálva.

Fogadjátok szeretettel <3

Kényszerek szekere

A pillanatok, melyek nem kényszeresek

s a szekér, melyen számtalan kényszert cipelünk,

de minek?

......

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ha kiéltem magam az egyedüllétben akkor majd jön a Férfi.
Nem értettem.
Én nem kiélem ebben magam, hanem ebben vagyok és már rég nem keresek, de mindig örülök, ha találkozom valakivel, mert szeretem az embereket.
Vagy csak örülök, hogy valakit érdeklek?
Miért kell, hogy érdekeljen, hogy kit érdekel az, hogy mi van velem?
Annyira vicces ez a program, amit valószínű elég régóta cipelek magammal, hogy abban a pillanatban, ott, megértettem, hogy én tényleg ragaszkodom. Nem függően, erőszakosan, de, mint egy élőlény, akire simogatóan hatnak a beszélgetések, csendesítőek a közös percek s ezek bélyegezhetetlen kapcsolódások. Nem a szerelem, a görcsös akarás a másikhoz, a játszmákkal teli kommunikáció az irányítója, hanem a megélt jelen.
A pillanat.
Pillanatokat élek meg, érzek, gazdagodom általa, s csak az Ember nem marad meg ezekben az értékekben.

Terítéken az emberi kapcsolatok.


Nem tudok szándékosan nem az lenni aki vagyok, hogy kényszerek szülte megfelelési hálómban magamnak szőjjem az akarásokat, csak hogy legyen valami, ami nem is fénylik, s a legfontosabb nem igaz.

Szekerem terhét le - leteszem, s megdermednek, mint kövek.

Kényszerek, ismerjük a sajátjainkat vagy csak a másé az, ami által könnyen, már - már hobbi szinten ítélkezünk, bírálunk?

A traumák nem múlnak el, a részeddé válnak.
A rajtvonal ugyanaz, a skálán, melyen a magabiztosság, önbizalom és hasonló minőségek vannak különböző színekkel, nem ugyanazt a függvényt fogják mutatni.
Ami jó.
Ennek örülhetek.

S van egy mélységi mutató is, mely ezekhez kapcsolódik a belső út, mely viszont nem egyenesen arányos a biztonságos léttel. A biztonsági zónára kerültek, az ebben megélt állapotokban bár lassabban haladnak és kevésbé tetszetős a külső szemlélőnek, ezek nem szándékosak, de a Férfiak kifejezetten jól működő radarként fogják ezeket. De nem is direkt kergetem azokat a kényszereket, amelyek alapvetően rám ragadva, beterítenek, mert nem is tudok róluk.
De ha már felismerem megfordul a kerék, a rogyadozó szekér kereke hajtásról - hajtásra súlyoktól mentesen halad tovább útján, melyen még megannyi akadály fogja lassítani, ha annak ideje.

Tehát mielőtt a kerék kidurran, oda akarok kilyukadni, hogy megnyugodtam. Mindig nyugodt voltam, csak a belső ismeretlen bélyegek ragacsának egy részét most sikerült végre lekaparnom magamról, fájdalmak, félelmek közepette, mely építően hatott rám.

Van hangom

de, valójában nincs más, csak a Csend mely Rend,
tükörbe nézés, kiszakadás élmény, mikor lecsupaszítod magad s meglátod azt, aki arra várt, aki Te, Te Magad Vagy, ha a cirkuszból kiszállsz, a betanult modellekről hamar kiderül, hogy nem működőek, az előre felépített tervekről kiderül, hogy üresek...de Magad ott maradsz s az egyedüllét már nem álarc mögé bújtatt gyöngy, hanem maga a fénylő gyöngy, melyet te fűzöl.....s helyettem a gyöngyök mesélik tovább eme történeteket...

Engedd, hogy Zsálya megfőzzön. Alkotok, Ételeket készítek s nagyon élvezem.

bio vegán élet

Decemberben megálmodtam egy virtuálisan lapozgatható mini kiadványt, tömör, mégis informatív tényekkel, melyek a konyhámat, a lelkiségemet tükrözi.

Megszületett pár nappal később az első szám

 

biovegánélet néven...

Ígéretemhez híven, ezt követte a második szám, mely még friss - ropogós biovegánéletmásodikszám

Februárban népi bölcsességek és hagyományos ételek újragondolása lesz a fókuszban.

Remélem fogyasztható.

Béke <3

...enyhén szólva....

a karácsonyi hangulat előtt nem volt szívem gondolatokat osztogatni, téríteni, engedtem az egészet, hogy csak úgy legyen...én magam nem készültem, nem pörögtem rá, ami könnyed, de tudatos volt...
na lássuk az okokat, amiről már biztos oly sokan hallottatok, olvastatok..az étkezés szempontjából..
No
arról van szó, hogy van pár nap az évben, mely megköveteli, hogy úgy csobbanjuk a fogyasztás tengerébe, hullámokat megtörve, csakhogy megvegyük, amire egyébként valószínűleg nincs szükségünk, de az ünnep megköveteli, hogy a tudatos létet félredobva beszippantson minket az örvény..
Az örvény, maga a minden tekintetben lehúzó szippanásával húz le minket a mélybe, miközben az ünnep a felemelkedésről, a csupa magasabb minőséget adja, feltéve, ha arra mi nyitottak vagyunk. Nem kell itt komoly dolgokra gondolni, csak arra mondjuk; hogy az ünnep bennünk van, - hiszen Hermész Triszmegisztosz már megmondta: "..mint bent úgy kint..." és így tovább blabla blallallaaa, de hát már mindent tudunk, akkor mégis hogy lehet, hogy folyton azzal szembesülök, hogy mit fogunk enni?
Mondá a székely: Azt ami van.
Nos az oldal vegán, ezért nem fogok a vegán étkezésen kívül más étkezésen lévő nézőpontokat párhuzamba állítani.
Misszióm a hazai, szezonális, bio alapanyagok közvetlen termelőtől való beszerzése közösségi formában, mely segít távol maradni a nagyáruházak kínálataitól, közvetlen kapcsolatot nyújt természetesen a gazdával, aki legjobb tudása szerint termel ezenfelül az egészséges - fenntartható - környezettudatos vásárlást hozza magával,  jó pár útkereső embert, akik érdekek nélkül az értékes emberi idő és a biozöldségek találkozása által segít  - egy gazdaság fenntartásában ; mindaz, ami ezenfelül még érték, mert van, mondjuk a közösségi lét is, az plusz, amit hozadékként ki - ki másképp tesz el magában.

Pont emiatt, alapvetően a konyhám nélkülöz minden külhoni árucikket, - expect the grocerys - szóval a fűszerek, hiszen, munkásságom egyik sarokköve az Utazás az ízekben, ugyanis töménytelen mennyiségű fűszert használok. De Én most a mindenféle tofu, félkész ételekre, konzerv, fagyasztott, tejutánzó, húsutánzó dolgokra és a GMO - s termékekre gondolok, leginkább. Ezenfelül ezen alapanyagokból konkrét húsutánzó ételek kopírozása tálalás és név tekintetében is.
De ilyenkor elszabadul a pokol, legalábbis én így hívom.
És megint pont emiatt, még inkább erősödik bennem a minimál - egészségesnek mondható - mindenben s mivel minden össze van kötve, hatással van az étkezésemre - ami miatt most is írok és alkotok, de ugyanígy a ruházkodásra, a takarítószerekre stb . S mégis valahogy úgy érzem, meg van mindenem.

Ha valaki, mondjuk filozófiailag válik vegánná, akkor egyszerűen nem értem, hogyan tud hipermarketek polcairól levenni egy növényt. A halott növényből készít ételt, mellyel mérgezi magát a szeretteit, ha már táplál, ezenfelül a tőle pár kilométerre levő termelőt pedig szegénységbe sodorja, mely a mai világban néha egy  - egy  pillanat alatt következik be, valljuk be magunknak, az etikai vonal mentén.

Hogyan lehet az, hogy a tudatosság jelszava alatt menetelünk a kizárólag számunkra gyártott termékek bőségébe, mert el lehet adni nekünk mindent, megvesszük. Mert. Azért, mert otthon már nem nagyon főzünk, de lehet szelektíven gyűjtünk s úgy gondoljuk ezzel pipa, amit kellett megtettük.
Nem.
Semmit. Vagyis inkább jó sok mindent tettünk a "nem tudatos" lét állapotához.

Álljunk meg egy pillanatra. Hol a hiba? Tű a szénakazalban.
Én az egyik hibát a gyors létben gondolom. És az ünnep is a megállásról a lassításról szól, hogy, mint egy lassított felvételt észrevegyünk olyan dolgokat, melyek felgyorsítva éppen csak forgásuknál fogva a lehetőséget és a megoldást nem adják meg.

Sok jó könyv van a világon, pár éve a kezembe vettem Omraam Mikhael Aivanhov A táplálkozás jógája címűt.
Pont arról írt, ami oly erősen dolgozott bennem, csak nem tudtam így megfogalmazni.
"A Táplálék Szerelemes Levél a Teremtőtől."
Amikor az sem mindegy, hogy hogy eszel. Gondolok itt arra, hogy mire gondolsz - éppen miben vagy, csendes az elméd, vagy zakatol ahogy az asztalhoz ülsz, ha ülsz egyáltalán még le étkezésekhez.
Csakúgy bekanalazod a falatokat, vagy érdekel, hogy van e íze, hogy az az íz ad e neked valamit, hogy hozz e emlékeket, vagy csak képeket, melyeket alkot?
Megrágod e az ételt vagy csakúgy lenyeled, habzsolod, mint az éhes láncra vert kutyák?

Ha ételt készítesz friss alapanyagokból teszed e azt, vagy félkész - kész dolgokat használsz?
Mennyire figyelsz a szezonalitásra? Mennyire érdekel téged, hogy hazai termelők termékeit vásárold meg, a zöldséget - gyümölcsöt nagyáruházak polcairól emeled le, vagy jársz még piacra, tagja vagy tudatos fogyasztói közösségeknek?
S mennyi az annyi? Vajon a hűtőnknek hány százaléka nevezhető "szemétnek"?
Sok a kérdés, melytől egy éppen a tudatosság útjára lépő ember nagyon ki tud ábrándulni, de van egy irány.
Az egyszerűség nagyszerűség.
A ZEN Minimál bárhol megélhető.

A cikk folytatása a Mind Magazin 3. számában lesz olvasható hamisíthatatlanul Zsálya tollából s haladunk tovább kiterjesztve a Természetvédelemre a Fenntarthatóságra vetítve....a vegánságot, a létet...