a karácsonyi hangulat előtt nem volt szívem gondolatokat osztogatni, téríteni, engedtem az egészet, hogy csak úgy legyen...én magam nem készültem, nem pörögtem rá, ami könnyed, de tudatos volt...
na lássuk az okokat, amiről már biztos oly sokan hallottatok, olvastatok..az étkezés szempontjából..
No
arról van szó, hogy van pár nap az évben, mely megköveteli, hogy úgy csobbanjuk a fogyasztás tengerébe, hullámokat megtörve, csakhogy megvegyük, amire egyébként valószínűleg nincs szükségünk, de az ünnep megköveteli, hogy a tudatos létet félredobva beszippantson minket az örvény..
Az örvény, maga a minden tekintetben lehúzó szippanásával húz le minket a mélybe, miközben az ünnep a felemelkedésről, a csupa magasabb minőséget adja, feltéve, ha arra mi nyitottak vagyunk. Nem kell itt komoly dolgokra gondolni, csak arra mondjuk; hogy az ünnep bennünk van, - hiszen Hermész Triszmegisztosz már megmondta: "..mint bent úgy kint..." és így tovább blabla blallallaaa, de hát már mindent tudunk, akkor mégis hogy lehet, hogy folyton azzal szembesülök, hogy mit fogunk enni?
Mondá a székely: Azt ami van.
Nos az oldal vegán, ezért nem fogok a vegán étkezésen kívül más étkezésen lévő nézőpontokat párhuzamba állítani.
Misszióm a hazai, szezonális, bio alapanyagok közvetlen termelőtől való beszerzése közösségi formában, mely segít távol maradni a nagyáruházak kínálataitól, közvetlen kapcsolatot nyújt természetesen a gazdával, aki legjobb tudása szerint termel ezenfelül az egészséges - fenntartható - környezettudatos vásárlást hozza magával, jó pár útkereső embert, akik érdekek nélkül az értékes emberi idő és a biozöldségek találkozása által segít - egy gazdaság fenntartásában ; mindaz, ami ezenfelül még érték, mert van, mondjuk a közösségi lét is, az plusz, amit hozadékként ki - ki másképp tesz el magában.
Pont emiatt, alapvetően a konyhám nélkülöz minden külhoni árucikket, - expect the grocerys - szóval a fűszerek, hiszen, munkásságom egyik sarokköve az Utazás az ízekben, ugyanis töménytelen mennyiségű fűszert használok. De Én most a mindenféle tofu, félkész ételekre, konzerv, fagyasztott, tejutánzó, húsutánzó dolgokra és a GMO - s termékekre gondolok, leginkább. Ezenfelül ezen alapanyagokból konkrét húsutánzó ételek kopírozása tálalás és név tekintetében is.
De ilyenkor elszabadul a pokol, legalábbis én így hívom.
És megint pont emiatt, még inkább erősödik bennem a minimál - egészségesnek mondható - mindenben s mivel minden össze van kötve, hatással van az étkezésemre - ami miatt most is írok és alkotok, de ugyanígy a ruházkodásra, a takarítószerekre stb . S mégis valahogy úgy érzem, meg van mindenem.
Ha valaki, mondjuk filozófiailag válik vegánná, akkor egyszerűen nem értem, hogyan tud hipermarketek polcairól levenni egy növényt. A halott növényből készít ételt, mellyel mérgezi magát a szeretteit, ha már táplál, ezenfelül a tőle pár kilométerre levő termelőt pedig szegénységbe sodorja, mely a mai világban néha egy - egy pillanat alatt következik be, valljuk be magunknak, az etikai vonal mentén.
Hogyan lehet az, hogy a tudatosság jelszava alatt menetelünk a kizárólag számunkra gyártott termékek bőségébe, mert el lehet adni nekünk mindent, megvesszük. Mert. Azért, mert otthon már nem nagyon főzünk, de lehet szelektíven gyűjtünk s úgy gondoljuk ezzel pipa, amit kellett megtettük.
Nem.
Semmit. Vagyis inkább jó sok mindent tettünk a "nem tudatos" lét állapotához.
Álljunk meg egy pillanatra. Hol a hiba? Tű a szénakazalban.
Én az egyik hibát a gyors létben gondolom. És az ünnep is a megállásról a lassításról szól, hogy, mint egy lassított felvételt észrevegyünk olyan dolgokat, melyek felgyorsítva éppen csak forgásuknál fogva a lehetőséget és a megoldást nem adják meg.
Sok jó könyv van a világon, pár éve a kezembe vettem Omraam Mikhael Aivanhov A táplálkozás jógája címűt.
Pont arról írt, ami oly erősen dolgozott bennem, csak nem tudtam így megfogalmazni.
"A Táplálék Szerelemes Levél a Teremtőtől."
Amikor az sem mindegy, hogy hogy eszel. Gondolok itt arra, hogy mire gondolsz - éppen miben vagy, csendes az elméd, vagy zakatol ahogy az asztalhoz ülsz, ha ülsz egyáltalán még le étkezésekhez.
Csakúgy bekanalazod a falatokat, vagy érdekel, hogy van e íze, hogy az az íz ad e neked valamit, hogy hozz e emlékeket, vagy csak képeket, melyeket alkot?
Megrágod e az ételt vagy csakúgy lenyeled, habzsolod, mint az éhes láncra vert kutyák?
Ha ételt készítesz friss alapanyagokból teszed e azt, vagy félkész - kész dolgokat használsz?
Mennyire figyelsz a szezonalitásra? Mennyire érdekel téged, hogy hazai termelők termékeit vásárold meg, a zöldséget - gyümölcsöt nagyáruházak polcairól emeled le, vagy jársz még piacra, tagja vagy tudatos fogyasztói közösségeknek?
S mennyi az annyi? Vajon a hűtőnknek hány százaléka nevezhető "szemétnek"?
Sok a kérdés, melytől egy éppen a tudatosság útjára lépő ember nagyon ki tud ábrándulni, de van egy irány.
Az egyszerűség nagyszerűség.
A ZEN Minimál bárhol megélhető.
A cikk folytatása a Mind Magazin 3. számában lesz olvasható hamisíthatatlanul Zsálya tollából s haladunk tovább kiterjesztve a Természetvédelemre a Fenntarthatóságra vetítve....a vegánságot, a létet...
