Azt álmodtam, hogy el hagyok mindent, amit teszek. Hogy miért?
Több évvel ezelőtt szociálisan nehéznek nevezhető helyzetben voltam a lányommal, egyszer csak elhatároztam magam és annak tudatában, hogy van lehetőségem előre jutni elkezdtem tevékenykedni, hogy jól tudjunk élni.
Ekkor kaptam pont egy lehetőséget a Pilisben, hogy egy buddhista kolostorban kertet ápoljak és főzzek. A Mesterrel beszélgetve, azt kértem adjon pár évet, mert oly sokáig voltam az anyagvilágtól távol, úgy éreztem ott is helyt kell álljak. Bizonyítani vágytam miközben kerestem Magam, az Utam.
Azóta eltelt pár év s úgy érzem, pont annyi, hogy újra elhagyni vágyjak valamit, mert megtapasztaltam és elfáradtam.
Elfáradtam abban, hogy pénzt keressek, pénzt csináljak. Nőként ez megerősített, de most, hogy fáradt vagyok csak összezavar, mert most újra másra vágyom.
Én sosem azért fogtam bele több dologba, hogy anyagilag sikeres legyek, hanem, mert örömömet leltem mindenben. Még most is. Annyi különbséggel, hogy leginkább olyan energiákat kötöttem le a sokrétű dolgaimmal, melyek mindig a Férfit "helyettesítették" vagyis a jelenlétét az Embernek, akivel közösen közös dolgokat élhetek meg. Mert mindent nekem kellett megteremtenem egyedül s ebbe fáradtam el. Hiányzik esténként egy beszélgetés, a közös nevetés, a biztonság, a nyugalom és még ki tudja mennyi minden.
Mit tanultam az elmúlt években? Amelyek az alapvetően bennem élő normák szerint mit sem változtak, talán a köntös változott csak rajta.
Az Út Van, ha felismered bolyongásod, haladásod, határozatlanságod, közben van lehetőséged dönteni az irányoknak megfelelően, vagy csak a fejed felemelve, hogy merre haladj.
Haladásom most ilyen ponthoz ért el. Mi a jó nekem? Tettem fel a kérdést.
Igazán jó, igazán boldoggá tesz mindaz ami körülöttem ízzik? Igen.
Ami miatt újra tervezésben vagyok az az, hogy azt vettem észre, mindennel foglalkozom - melyek örömet okoznak, de nagyon egyedül vagyok még most is minden sokszor "tehernek" érzett dologgal együtt.
A Mestertől kért idő letelt. A leckét megtanultam.
Semmi sincs.
És Minden Ami Van.
Általam Van.
Tükör minden.
A világ legnagyobb démonja a játszma.
A világ Gyógyító Szeretetet érdemel.
Köszönöm, hogy sokan szerettek.
De Most Magányra Vágyom. Sokat adtam magamból, mert csak szórtam szét, szerteszét s közben egy hurrikán közepében találtam magam s a kiutat pedig fulladva kémleltem.
A kiutat megtaláltam. A kulcsa nálam.
Egyensúly. Mindenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése