A kenyeret a szokásos módon megsütöttem.
Az uborkakrém:
1 kisebb kígyóuborkát összeturmixoltam, leszűrtem. A levét megtartottam és mentával, citromnak a levével ízesítettem.
A kígyóuborkához őrölt köményt, frissen mozsárban tört koriander
maggal, fokhagymával, sóval, borssal, szurokfűvel (oregánó) és
pattogatott amaranttal, olajjal, kevés citromnak a levével ízesítettem.
Néhány levél római salátát, spenóttal, olajjal, almaecettel, mozsárban frissen tört fehér mustármaggal elkészítettem, majd megszórtam az egészet egy csipetnyi sóval.
Minden évben nagyon vágyom már erre az időszakra, amikor egész nap, csak úgy, gyümölcs vagy zöldség társaságában, friss levekkel lehet táplálkozni.
Olyan ez, mint az érzelmek, melyek télen megbújnak s Tavaszra mire megérnek bennem kizöldüllve harmonizálnak.
Nincs már külső hatás, mi megbolygatna azzal a tombolással, mint a "kiéheztetett" időszak útkeresése közben. Nem is keresek ilyenkor, de visszanézve rájövök igen, csak nem én irányítom teljesen. Hogy ez baj e? Nem. Mert ápoló, gondoskodó figyelemmel táplál, melytől újra szabadabban szárnyalhatok. Szárnyaim színesednek, szárnycsapásaim hangja zene, mint mikor húsz meg ötven madár repül fölöttem az Égen s hallom.
Teremt mindenki, mit teremt magának és másoknak?
Teret magának, másoknak s szárnycsapásainak zenéje már csak belül zenél magának.
Teremt még szineket, ízeket, mosolyokat, gondolatokat a létezésben, mely ha olvasol benne, a szemben ott várja, hogy valaki elolvassa.
Kódolt világ ez, a kód kulcsa kevésnek hozzáférhető, bár a kódok száma talán végtelen, mint a tér, melyben táncol a rét a füvekkel, virágokkal a széllel mely hozza - viszi az üzeneteket a távoli helyekről, néha csak suttogva.
Suttogta Zsálya......
Néhány levél római salátát, spenóttal, olajjal, almaecettel, mozsárban frissen tört fehér mustármaggal elkészítettem, majd megszórtam az egészet egy csipetnyi sóval.
Minden évben nagyon vágyom már erre az időszakra, amikor egész nap, csak úgy, gyümölcs vagy zöldség társaságában, friss levekkel lehet táplálkozni.
Olyan ez, mint az érzelmek, melyek télen megbújnak s Tavaszra mire megérnek bennem kizöldüllve harmonizálnak.
Nincs már külső hatás, mi megbolygatna azzal a tombolással, mint a "kiéheztetett" időszak útkeresése közben. Nem is keresek ilyenkor, de visszanézve rájövök igen, csak nem én irányítom teljesen. Hogy ez baj e? Nem. Mert ápoló, gondoskodó figyelemmel táplál, melytől újra szabadabban szárnyalhatok. Szárnyaim színesednek, szárnycsapásaim hangja zene, mint mikor húsz meg ötven madár repül fölöttem az Égen s hallom.
Teremt mindenki, mit teremt magának és másoknak?
Teret magának, másoknak s szárnycsapásainak zenéje már csak belül zenél magának.
Teremt még szineket, ízeket, mosolyokat, gondolatokat a létezésben, mely ha olvasol benne, a szemben ott várja, hogy valaki elolvassa.
Kódolt világ ez, a kód kulcsa kevésnek hozzáférhető, bár a kódok száma talán végtelen, mint a tér, melyben táncol a rét a füvekkel, virágokkal a széllel mely hozza - viszi az üzeneteket a távoli helyekről, néha csak suttogva.
Suttogta Zsálya......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése